OMIS.EU

Split Horvátország második legnagyobb tengerparti városa. A város Közép-Dalmáciában a Jadro és Žrnovica folyók torkolatánál fekszik, Közép-Dalmácia igazgatási és gazdasági központja. A Split öböl partjait is magába foglaló félszigeten és az azt környező dombokon elterülő várost északról a Kozjak, keletről a Mosor hegy védi.

Forgalmas kikötője, jó vasúti összeköttetése van a nemzetközi repülötérrel. Nyaranta megrendezett kulturális és szórakoztató rendezvénysorozat egyértelmű bizonyíték a splitiek sugárzó életkedvének. Aki hajóval érkezik erre a helyre, nagyon szerencsés, mert a várost a legszebb oldaláról pillanthatja meg. Maguk a horvátok Splitet a legpezsgőbb tengerparti városuknak tartják.
A legtöbb látogatót a kikötő közvetlen közelében található hatalmas Diocletianus-palota vonzza, amely a belváros ókori központja. A monumentális épületegyüttes majdnem négy hektáron terül el. A Marjan-hegy a splitiek legkedveltebb városi kirándulóhelye, melynek 168 hektáros területét árnyas alpesi fenyves borítja. A csúcson levő kilátóból páratlan kilátás nyílik a környező szigetekre és az egész spliti akvatóriumra.
Az 1700 éves múltra visszatekintő közép-dalmáciai Split Diokleciánusz császár alatt élte fénykorát, aki jó ideig innen irányította a Római Birodalom ügyeit, örökségül pedig remekbeszabott palotakomplexumot hagyott hátra. A pompás óvárosi műemlékegyüttesen és magas színvonalú idegenforgalmi szolgáltatásokon kívül Split turisztikai vonzerejéhez kétségkívül hozzájárul e mediterrán nagyváros lakóinak felejthetetlen déli sármja.

A város története

A város helyén eredetileg görög kolónia volt, majd római uralom alá került. A település első lakója Diocletianus császár volt, aki 293-ban palotát épített a barátságos tengeröbölhöz. Lemondása után ide vonult vissza és itt, ebben a 3000 négyzetméteres luxuspalotában töltötte élete utolsó éveit. A népvándorlás során a 7. században a közeli Salona lakossága a hódítók elől a palota biztonságos falai közé menekült. A palota körül alakult ki a későbbi város, mely előbb horvát, majd magyar uralom alá került, amikor 1105-ben Kálmán király seregei vették be. 1116-ban Velence foglalta el, de még ez évben visszatért a magyar uralom alá. 1124-ben II. István rövid időre ismét elfoglalta, de 1125-ben ismét Velencéé lett. 1137-ben II. Béla serege foglalta el. 1164-ben Bizánc békekötéssel szerezte meg, 1167-ben behódolt III. Istvánnak. 1170-ben ismét bizánci sereg foglalta el, de 1180-ban III. Béla visszafoglalta. Itt szállt tengerre 1217-ben Szentföldre menvén II. András király. Ide menekült 1241-ben IV. Béla a tatárok elől, itt a székesegyházban vannak eltemetve lányai Katalin és Margit. 1322-ben a város Velencéhez pártolt, de 1357. július 8-án a magyarok visszafoglalták. 1420-ban azonban végleg Velence birtoka lett és a városállam uralma csak 1797-ben ért véget. Ekkor előbb osztrák, majd 1806 és 1813 között francia, végül ismét osztrák uralom alá került. A Monarchia felbomlásával a független Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1941-ben olasz megszállás alá került, de 1943-ban az olasz kapitulációval megszűnt az olasz uralom is. 1979-ben az UNESCO a belvárost a világörökség részévé nyilvánította. 2001-ben 188 694 lakosa volt.